2015. június 1., hétfő

Évszakok



Szeptember - Érzed a lehullott, elsárgult levelek illatát, ahogy ezzel együtt valami új köszönt be. Várod a tavasz melegét. Szinte már már sóvárogsz a nap sugaraira, a melegségre. Talán nem jön el...

Október - A bőröd lassacskán hozzá szokik a hideg levegőhöz, ahhoz hogy a hidegben dideregsz. Lassan megszokod. Nem várod a napot, egyszerűen beletörődsz, és nem gondolsz a napsugarakra.

November - Villám csapásként hatol a tudatodban. A bőröd alatt érzed a változás szelét, a tél eljövetelét. Látod a fák leveleit a talajon, messze már a szeptember, jönnie kell valami újnak,
valaminek, ami a saját fagyosságában kápráztat.

December - Hó. Gyönyörű pelyhekben hull a hó. Ismeretlen táncot jár a levegőbe, ártatlan tiszta fehérségbe burkolva a tájat. A hideg hópelyhek, ahogy a bőrödre hullanak, valami furcsa babonával felmelegítik a szívedet. Érzed a változást, a csodát, az új ajtó kinyiltát, ami más emberré varázsol, ami megnyílást ad önmagadra. Érzed a szerelmet a téli hidegben, furcsa, édeskés lehelettel a fülled mögött a hűvös téli hidegben; és nem tudsz ellen állni neki pedig tudod hogy fagyos és minden más csak illúzió!

Január - Eltűnt a hó. A világ egyszerűen fagyot. Jégvirágok az ablakokban, jégkorisok a jégen, balladát zsongnak a jégen, a december és a múlt emlékének. A szíved sajog, az elvesztett hópelyhek után, a karácsony után, és mindent amit ezek maguk mögött hagytak. A karácsonyfa illatát keresed, a fényeket, azokat a dolgokat, amik annyira felmelegítettek, amik annyira boldoggá tettek, de már nincs semmi. A karácsony elmúlt, az égők lekerültek lekerültek az ablakokból, és a szeretet - csak úgy mint a karácsony - múlandó.

Február - Semmi sincs a helyén. Elég volt a folytonos hidegből! A tested kezdi unni a folytonos hideget. Melegre vágyik...Nyugalomra, békére, csendre!

Március - Tavasz van. A nap sugara finoman simogatja a bőrödet a felhők mögül, de a téli fagy, még néha néha vissza kacsint rád, nem enged oly könnyen a markából. Nehezen hagyod otthon a pulcsit. Félsz a kinti hidegtől, hogy bármikor rád támadhat.

Április - Az agyad kezdi elfelejteni a telet, de a szíved még pontosan emlékszik rá. A hópelyhek táncára, a gyöngéd melóiára, és a tested beleremeg, de csak félig, mert másik már a nap langyos sugaraiban fürdik.

Május - Fekete vagy fehér. Világos vagy sötét. Jobb vagy bal. Egy vagy kettő. Tél vagy Nyár. Az örök végletek, amik között dönteni kell. Nincs semmi, ami egyszerre fekete vagy fehér. Dönteni kell hova tartozol. De nincs fehér fekete nélkül, se fekete fehér nélkül. Nem tudsz választani a szíved két oldala között, mert mindkettő pontosan ugyanúgy úgy dobog, bizsereg, érez, és megugrik. Mindegyik...mégis. A nap sugara, ami felolvasztja a téli jég csapokat magához csábít, még akkor is, ha ezzel együtt a hópelyhek is felolvadnak. Mindenki az alagút végét keresi.

Június - Kérdések. Miért kék az ég? Miért jön Télre Nyár? Miért jön Nyárra Tél? Utálod ezt az örökös körforgást. Elakarod felejteni a Telet mert Nyár van! S a Nyár sokkal jobb mint a Tél! A Nyarat akarod! A perzselő napsugarakat, az őrült gondolatokat, a gondtalanságait....elég volt a tél fagyából. Az érzésből, ahogy a hideg a bőröd alá váj...Egyszerűen csak elég volt ebből.

Július - A kérdések lassan megválaszolásra kerülnek. A nap forró. Nincs semmi, ami a télre emlékeztetne. Semmi. Csak a nyár van, és annak minden áldása, ami bőségesen az öledbe hull, finoman kényeztetve a Tél által megtépázott lelkedet. Olyan mintha gyógyír lenne a világ összes bajára. Mert a nap fényében úszva nem léteznek a gondok....

Agusztus - Nyár, és Tél örök váltakozása. Aztán beleszeretsz a Nyárba, elfelejted a telet, az utca szélén álldogáló hóembert, a hópelyhet ami olyan finoman hullott a tenyeredbe, az ürességet amit az olvadás, a hó hiánya maga után hagyott. Mert megismersz valami mást, ami szebb, ami jobb, ami nem ismer hideget, ami nem ismer sebet, és ütést, csak gyengédséget, simogatást. Épít, nem pedig rombol.

Szeptember - Újra szeptember! Édes szeptember. Újra közeleg a fagy, de már nem reszket bele a kezem. A sebek begyógyulnak, szép emlékként hivalkodnak arra, hogy mindig van remény, mindig van alagút vége, és hogy ha kiakarsz jutni a sötétből, egyszer megtalál a fény. S akkor szeptemberbe....már egy egész más ember leszel mint azelőtt! S sosem fordulhatsz vissza a megtett utadon, már sosem leszel az, aki AKKOR szeptemberben voltál, amikor minden elkezdődött....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése