Nothing

Még soha nem éreztem ilyet ezelőtt. A tökéletes sivárságot. A szívem teljes ürességet. Nem is hittem ideáig, hogy ilyen valóban létezik. De létezik. Amikor az agyad és a szíved kikapcsol, és csak gépiesen végzik a dolgukat. Már semmi nem számít. Semmi nem érdekel. S ez nem csak amolyan tessék lássék dolog; tényleg, totálisan nem érdekel semmi. Egy egészen kicsit se. Tudom, hogy ez nem jó, de ez se izgat. Ilyen vagyok. Senki nem tud elfogadni, senkinek nem vagyok elég jó, senkinek és semminek nem tudok eleget tenni, így hát jobb nekem egyedül, a saját magam kis burkába. Mert sosem tudhatod, mikor teszel vagy mondasz olyat, ami másoknak a szívébe mar. S olyankor nem számít, hogy fordítva az illető téged hányszor bántott meg, csak az számít hogy Te megint hibáztál, és félre siklottál.

A szívednek és a lelkednek elege van. Érzed a mellkasodba, ahogy lázadni kezdnenek. Nem csak k. Az egész tested. Nehezebben veszed a levegőt, a szíved fájdalmasan szúr a mellkasodba, a tested lehűl, a fejed hasogat, és szédülsz. Mintha az egész tested a boldog happy endre, a fináléra, az örömteli leálásra készülne. Te még se érzed kínt, mert annyira érzéketlen vagy, hogy már egyáltalán nem érzel semmit. Az sem számítana, ha egy fél ház omlana rád, abból se éreznél semmit.

Az agyam, egy még él sejtje, próbál kűzdeni a többiért. Próbálja megmenteni őket, a pozitív gondolatok sugárzásával. Emlékeket hív elő, és vetít a szemed elé. Olyan emlékképeket látsz általa, amiken boldog voltál. Vágyni kezdesz azokra az időkre. Vissza akarsz menni azokba a pillanatokba. Újra át akarod élni őket. De tudod, hogy lehetettlen, ezért megint csak a gonosz kis hangok győzedelmeskednek a fejedbe.

A kezed remegni kezd. Talán a stressz, a leállás, vagy a végleges szerencsétlenséged jeleként. Felhúzód a térded, és ráhajtott a fejed. Próbállsz nem gondolkodni, próbálsz nem érezni, de te nem ilyen ember vagy. S nem akarod meghazudtolni magad. De sokkal könnyebb, ha az embernek nincsenek érzései és gondolatai. Lehet hogy unalmasabb és laposabb az ilyen élet, de boldogabb. S semmi mást nem akarsz, csak hátat fordítani a bajoknak, még akkor is ha nem teheted meg. Nem teheted meg, mert a gondok megállás nélkül ömlenek a nyakadba. Folyamatosan tornyosul eléd a sok megmászhatatlan lépcső, amiket már meg se próbálsz megmászni, amiket talán már nem is akarsz megmászni.

Nem akarsz semmit. Csak el akarsz tünni. Eltűnni a világ elől, még saját magad elől is.