Először dühös vagy, legszívesebben megfojtanád, aztán csalódott, lassan beletörődsz, hogy nem jutsz egyről a kettőre, a végén pedig már csak hiányzik (és imádkozol hogy vissza térjen ami elveszett). Soha nem gondoltam volna hogy így tud hiányozni...hogy így tud fájni a hiánya...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése