My dear hero 1.rész

Anglia ébredése 

 

 

A nap mint valami anya keze, simogatja az arcomat. Hogy kerülhettem ide? Felemeltem a fejemet. Szemeim kékséget látnak magam körül. Kék. Minden olyan kék.^* Feltápászkodok az élénk zöld fűből, és jobban körülnézek. Szemem elkerekedik. Víz vesz körül. Mindenhol vizet láttok. Óceánok! Végre úgy nézhetek rájuk, hogy csak az enyémek...végre...teljesen szabad vagyok! De...egyedül...egyedül...egyedül; egész Európában...Hiába ébredtem fel hosszú álmomból, a győzedelem fénye még se ragyog be. Egyedül...annyira egyedül vagyok - összerogyok, és belemarkolok a fűbe - barátokat akarok! Barátokat!

  - Hé! Artur mit csinálsz te itt? - szólalt meg mögülem egy ismerős hang. Azonnal felismertem: Franciaország - Csak nem felébredtél végre, nagy hatalom?^* - hm? mióta hív így? biztos csak gúnyolódik...

- Háát...igen ha tudni akarod. Végre újra szabad vagyok, mint egykor...

- Örülök neki! Ki hitte volna hogy egyszer neked is sikerülhet, pici Anglia! - gúnyosan mosolygott. Nem is tudom, ki miatt is kerültem egy-szer kétszer megszállás alá...  Vettetem rá egy csúnya pillantást, majd megfogtam a kezét, amit felém nyújtott hogy felsegítsen.

- Egyébként te mit keresel itt? Ez most már az én otthonom...semmi jogod hozzá hogy ide gyere - leporoltam a ruhámat, majd elindultam a házam felé.

- Ugyan már Anglia! Ne legyél ilyen haragtartó! Én csak jöttem meglátogatni, mert úgy hiányzott már az igazi Anglia! - beletúrt a hajamba, összetúrva ezzel szőke fürtjeimet, ami annyira idegesített, hogy kedvem támadt volna csak egyszerűen elcsapni a kezét. De mivel az nem vallana egy dicső angol úrhoz,  egy kisebb morgással jelezve nem tetszésemet, tovább indultam.

- Pfff....

-Jaj, Arthur! Tudom, hogy kívülről, egy erős szívű oroszlánnak akarsz látszani, de azt is tudom, hogy legbelül, egy macska vagy! Csak el kell jutnom a szíved mélyéig... - egy pillanatra hátra fordultam, és ő szinte azonnal a szívemre tette a tenyerét. - Látod Anglia! Itt dobog valami...

- Hagyjál már! Persze hogy dobog valami...de nem te irántad, te perverz francia!

-Haha, tudom én azt! Te figyelj csak, most hogy felébredtél, elleshetsz tőlem pár divat tippet okés? Mert látom nem vagy a modern kor embere...

-Semmi kedvem tőled divattanácsokat kapni...egyedül is boldogulok Franciaország! Olyan nagy leszek, hogy még téged is simán leverlek majd! - néztem rá egy halvány mosollyal.

-Na, azt szeretném én látni...pici Arthur - vissza mosolygott rám. Talán nem is vagyok annyira egyedül...

-Na, gyere! Végül is úri ember vagyok! Ha már egyszer eljöttél...